Igen, van egy hely ezen a világon, ahol olyan szép kerek Ö betűkkel ejtik ki, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy voltatok, vagytok és lesztek, hogy általatok van még mindig egy hely ahova tartozom, van egy történelmem, s köszönöm, hogy büszke lehetek rátok. S ilyenkor nők napja alkalmából mindig megköszönöm nektek a honfoglalást, a nándorfehérvári győzelmet, az 1848-as forradalmat... mert a forradalom nem 1848-ban tőrt ki, hanem akkor mikor összefogtak a nők, hogy katonákat növeljenek fiaikból, s a forradalmat azért nem veszítettük el, mert voltak édesanyáink, akik gyászruhában tudtak szülni. S most ne értsetek félre, nem katonákat kérek tőletek, hanem gyerekeket, kikre büszke lehet a nemzet. Mert a gyerek nem gond, hanem áldás, remény, hogy majd nekik jobb lesz és szebb a nagybetűs élet.
Egy malacnak is átlagban egy tucat testvére van. S szegény malac-anya tudja, hogy az összes a vágóhídra jut, de reménykedik, hogy nekik nem csak a híg moslék fog jutni, parkettezett óljuk lesz, s esetleg piros masnit is kapnak majd, s beengedik a tisztaszobába őket, a cica mellé a kanapéra. Tudom hülyeségnek hiszitek az egészet, de ha majd egyszer elég sokan lesznek, érzem, hogy kiharcolják majd maguknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése