2009. március 30., hétfő

Cirkusz

Sokan lesznek akik ez a cikk után elitélik a malacomat, hiszen egyetemet sem végzett, s intelligenciája is megkérdejelezhető. S mi joga van neki 2000 kilométerről ellemezni a bölcs, tudatos, élettapasztalt magyar vezetőket? Hát egyszerű: az embernek joga van visszaütni ha őt is érte pofon, esetleg magára húzni a takarót ha fázik a csóré feneke. No, de nem húzom tovább és elmondom nekem mi fáj. Fáj a büszkeség ami minket körülvesz magyarokat. Az irigység, hogy sző moára káprá vécsinuluj betegség, ami a balkánon ragadt ránk. De nem hagyhatnánk már egyszer abba?
Aki végigolvasta miket is szajkoztam eddig, tudja, hogy az egyik fontos elvem, hogy együtt van értelme a kisebbségnek, mert ha széthuzzunk elvesztünk. S nézzük akkor a bölcs anyaországot milyen példát mutat: veszekednek mint a veszett kutyák a miniszterelnöki csonton. Oda jutottak, hogy hetedhét országon sem találnak egy embert akiben megbiznának... Kérem tanuljunk tőlük és a helyzetükből, hiszen nekünk nehezebb, mi keveseben vagyunk és szétszórtan egész Erdélyországban. Remélem, hogy majd egyszer megegyeznek és együtt kiáltanak az RMDSZ, az MPP, a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak, a MIÉRT, stb.
Mert Kós Károly szavával élve mi nem lehetünk más, mint EGY kiáltó szó.
S most így végül lehet ocsárolni a malacom, hiszen naiv, együgyű szegény, ha ilyesmikben reménykedik. De mint mondtam ő olyan mint egy egyszerű ember ki megunta már a cirkuszt, s nem egymaga szeretne kialtani!