Az igéret szép szó...

Megjött az új év, s mindenki fogadkozik, hogy ez új esztendőben megváltozik majd, leszokik esetleg valami káros szenvedélyéről, esetleg megprobál megváltozni: munkaszeretőbb, kedvesebb lesz. És se szeri, se száma a dupla b betűnek a fogadkozásokból. Malacom igéri kövérebb lesz jövőben. Bácsi a sarki boltban fogadkozik, hogy kevesebbet fog cigizni, ügyvéd állítja a törvényszéken, hogy öszíntébb lesz, cigány eskűszik hakra-vakra, hogy többet és serényebben, fog dolgozni ez új esztendőben. Piros arcú kislány nevetve igéri anyukájának, hogy szófogadóbb lesz... és még sorolhatnám a hasonló ígéreteket. S a legtöbbjük arról szól, hogy megértőbb, segítő készebb, kedvesebb, jóbb leszek. És kérem szépen, ez az átka a dupla b betűknek, mert nem egyértelmű, nem állít fel határt. Hiszen a malacom is kövérebb lesz, gondolom, jövőben kemény fél kilóval, de hát, kérdem én: elég-e a boldogsághoz és a füstölt kolbászhoz? Hiszen a karácsonyi disznó nem kövérebb kell legyen, mint márciusban, hanem elég kövér a disznófősajthoz. A cigány sem többet és serényebben kellene dolgozzon, hanem csupán annyit, amennyi szükséges, s habár a dupla b hiányzik, mégis többet ér az utóbbi kijelentés.
Tehát malacommal karöltve belekiáltjuk a világba, hogy bort, búzát, békességet, kivánunk mindenkinek, s erre ráadással még egy lapáttal kíván a disznóm egy kis málét. De én sem maradok adós, s csak annyit kivánok nektek, mit magamnak kivántam: ne legyek magyarabb, kedvesebb, jóbb, mint voltam, hanem kedves, jó magyar ember ez új esztendőben.