Már jó ideje másról sincs szó mint a gazdasági válságról. Oda jutottunk, hogy a piacon, ha a néni egy kötés hagymával kevesebbet adott el az idén a tavalyhoz képest már azt is a gazdasági válságra keni. S a gazdasági válság miatt soványabbak a disznók, kevesebb a sóska termés és sorolhatnám tovább hány negatív dolgot sóznak erre, a már globális hisztériára. Mert nekem meggyőzödésem, hogy nem több mint egy nagy tömeges ájuldozás és sopánkodás.
Gondoljuk csak el, s kérdezzük meg a nagyszüleinket, hogy milyen volt a világháborúk utáni éhezés, a kommunista sorbaállás türelemjátéka (s amúgy tudjuk, hogy az ember éhes hassal nem valami türelmes)... és mégis túlélték, sőt felnevelték tiszteségesen a gyerekeiket. S ezek a gyerekek nem jártak nájk cipőben, nem híztak el a Mekk-Donáld kajákon, s depresziósak sem lettek, ha nem kapták meg a legújabb menő Barbí babát vagy az agyonreklámozott olomkatonákat.
S a mostani fiatalok? Hát kérem mi mindent megkaptunk, mert szegény szüleink éjt nappalá téve dolgoztak, hogy nekünk mindenünk meglegyen ami nekik nem lehetett. S szép lassan elkényelmesedtünk.
Most a gazdasági válság közepette egy picit örvendünk is, hiszen most már "igazi" okunk van, hogy ne vállaljunk gyereket... Hiszen ha a gazdasági válság idején nem telik új kocsira, esetleg ha görögország habzó tengere helyett be kell érjük a románnal, ha a plázában kétszer meg kell gondoljuk mit vásárolunk, hogyan vállalhatnánk a gyereket?
S egy nemzet amit nem tört meg két világháború, amit nem tudott beolvasztani a Csacseszku-diktatorizmus lassan elnémul. Mert Aranyosgyéres, ahol édesanyám gyermekkorában két párhuzamos osztály volt évfolyamonként az általános iskolában most nem képes magyar gyerekekkel betölteni egy osztályt, mert Hunyad, Arad, Beszterce, Torda, Fehérvár, Nagyenyed utcáin már alig lehet hallani magyar gyerekkacajt.
Elnémul, s nyelvében él a nemzet...
2009. május 1., péntek
Gazdasági válság
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Hát, először is kezdeném azzal, hogy gazdasági válság, az van, tény és való. Az, hogy egyesek jobban megérzik, mint mások, már vitatható dolog. Amúgy nem is kell nagyon elcsodálkozni azon, hogy Romániában még mindig humorszámba veszik az egész válság-kérdést vagy, a legjobb esetben ( mondjuk a piacárus nénike példájában) ok-okozati tényezőként merül fel, hiszen nem szabadna szem elől veszteni azt, hogy egy posztszocialista országgal állunk szemben, ahol a szegénység kérdése már rég nem kérdés, hanem évtizedeken keresztül átélt valóság...No, de nem akarok tényleges, épkézláb tőrténelmi/politikai regényt felvázolni (:D ), úgyhogy rátérnék a második megjegyzésem lényegére. Az, hogy nyelvében él a nemzet, fogalmazás szempontjából nagyon ötletes meg fennkölt, azonban nem teljes mértékben helyes kijelentés. Indokolnám azzal, hogy a nyelvi tényező az etnikai hovatartozásnak, habár lényeges, de mégis csak egyik eleme. Példaként felhozhatnék egy olyan lényegtelennek túnő tényezőt, mint a gasztronómiai szokás, amely bizonyos etnikai csoportoknál ( pl. örmények ), még a nyelvveszteség ellenére is identitásmegőrző és megerősitőként hatott.
Köszönöm a türelmet :)
U.I. Ha kitalálod ki vagyok, lesz egy piros pontod. :P
Kedves Zsolt,
Gratulálok a blogodhoz!
A névtelen hozzászóló véleményéhez csatlakozva, az én nézeteim szerint is, a gazdasági válság igenis jelen van mindennapjainkban. Az csak a mi személyes szerencsénk,hogy nem érezzük meg a saját bőrünkön a negatív hatásait ( pl. más frissdiplomás társunkkal szemben, mi jól fizető állásokat tudhatunk a magunkénak).
Nem vagyok gazadasági elemző, ezért nem is fejtegetem ezt a témát tovább, viszont nyitott szemmel és füllel járok, tedd Te is ezt.
Kedves névtelen hozzászóló,
Tulajdonképpen, Neked csak annyit szeretnék írni, hogy a nyelv nemcsak egy eleme, hanem meghatározója az identitásunknak. Ezt az állitásomat alátámasztom egy példával: népszámlálás alkalmával tőlem azt kérdezik,hogy mi a nemzetiségem és milyen nyelvet beszélek. Nem azt, hogy főzök-e gulyást a magyarságom megtartása érdekében. Úgy érzem, hogy ezt a témát nem veszed komolyan, vagy pedig azok közé tartozol, akik az anyaországban élnek. Ők hajlamosak arra, hogy könnyen vegyék a kisebbségi magyarok problematikáját.
P.S. Bölcsész lévén, tőlem akkor kapnál piros pontot, ha nem "hát"-tal kezdenéd a mondatot.
Üdv. Nektek és további hasznos időtöltést!
Erdélyi magyarként, ki bár áttelepült az Anyaroszágba más a véleményem.
A gyermekvállalás fontos kérdés számomra is. Épp benne lennék a korban, de igenis a gazdasági válság rájátszik arra, hogy ne tegyem. Megszűnt a munkahelyem (könyvkiadásban dolgoztam), és így igen nehezen vállalhatnék gyermeket. Másfél hónapja keresek szüntelenül munkát, bármilyet, tényleg akármit, de olyan képtelen munkalehetőségek vannak, amiket nem tudok elvállalni. És nem a könyvszakmában. Bárhol. Vagy nem vagyok képzett, vagy : "Ó, maga román állampolgár, sajnáljuk." Nehezen tudnám így megadni a gyermekeimnek a napi betevőt is. Pedig szeretnék gyermekeket, legalább négyet. És csak remélni tudom, hogy úgy nevelem mad őket, hogy nem egy "nájk" cípő teszi majd boldoggá őket, hanem sok más értékesebb dolog a világban.
Azt, hogy nyelvében él a nemzet... Hát erre mit is mondjak. Én sem értettem egyet, hogy unokanővérem egy románhoz ment férjhez, és szült neki gyermeket. Nem vagyok rasszista, de gyorsan el is váltak. Viszont a gyermeknek jót tett, hogy mindkét nyelvet beszéli, érti, hiszen a másik unokatestvérem csak és kizárólag magyarul tanította gyermekét, és nem vették fel az iskolába. Mulasztott egy évet emiatt. Persze, őrizzük hagyományainkat, de a kirekesztett magyarok kénytelenek megtanulni az adott ország nyelvét. Különben nem tudnak egy hivatalos ügyet elintézni. Pl: posta, továbbtanulási papírok intézése, vagy bármilyen más ügyet. Mert rendben van, hogy nagyapám egy szót sem tudott románul, nem kellett neki semmire sem az a nyelv, ki sem mozdult Székelyföldről, de én például, mint az unokája, már Kolozsváron igen is hasznát vettem, hogy nemcsak magyarul beszéltem.
Na, sokat fecsegek, azt hiszem...
Nekem is az a velemenyem, hogy mivel ebben az orszagban elunk, meg kell tanulnunk a roman nyelvet is, DE sajnos tul sok olyan gyerekkel talalkoztam, akik vegyes hazassagban nonnek fel es a magyar szulo nem tanitja meg koszonni sem magyarul a gyereket. Ez sajnos szomoru. Sot ismerek olyan gyerekeket akiknek mindket szuloje magyar, de torik a magyar nyelvet es mindjart konnyebben beszelnek romanul, mint magyarul. Sajnos itt a szulok hibaja. most sajnos nincs idom peldazodni, mert munkaban vagyok, de majd irok errol is egy bejegyzest.
Ezutan nyugodtan rafoghatjuk a gazdasagi valsagra, hogy nincs eleg magyar gyerek a Kolozs (es mas) megyei utcakon...mostmar csak azt kell megmagyarazzuk valamivel hogy az udvarhelyiek miert nem tudunk megtanulni romanul rendesen...
Megjegyzés küldése