Minden háznál ahol a gazda jól végzi a dolgát szép kerek hátsójú, araszos szalonnájú disznók cseperednek a kis vékony, csöröge-szerű malacokból. S kérem szépen ez nem csak a gazda érdeme, hanem a malacoké is, s főképpen a malac-anyáé, ki oly türelmesen röfögve neveli malacait mérhetetlen nagy mázsás disznókká. Mert biztos léteznek olyan malacok, kiknek a kalitkában üléses pacsirta éneklés csábítóbb karrier lenne, mint a szebeni szalámi, de jól nevelt malacokként nagy disznóvá cseperednek.
Kezdődik az iskola nemsokára, s az anyukák máris lázban égnek, hiszen már augusztus végén lerohanják a bevásárlóközpontokat, hogy az ők gyereküknek legyen a legpirosabb tolltartójuk, a leghímzettebb hátitáskájuk. S nem mondom, hogy nem szükséges dolgok ezek, de egy fontos dologról megfeledkeznek. Lehet a fáradtság, a sok bevásárlás után, lehet a hétköznapi problémák a hibásak, hiszen nem könnyű dolog ebben a mai világban sem annyi új dolgot egyszerre felvásárolni. S ilyenkor, mint már mondtam, megfeledkeznek egy nagyon fontos dologról: mesélni egyet Elek apó csodálatos mesefájából vagy eldúdolni az egyik kedves magyar gyerekdalt lefekvés előtt. Vagy egyszerűen magyarul rámosolyogni, mikor valamit hibásan mond és kijavítani szép magyar beszédre. Mert valakit magyarnak nevelni nem csak a tanárok és nevelők dolga, hanem elsősorban az édesanyáké.
Tudom, lesz magyar iskola, s lelkes emberek kik majd nevelni akarnak szépre, s jóra gyerekek, de az anyanyelvre, csak édesanyánk tud szépen megtanítani otthon lefekvés előtt egy magyar népmesével vagy együtt imádkozva el a Miatyánkot. S ekkor lesz értelme a magyarul elmondott kétszer kettőnek, a Mikulás-napi színjátéknak, a magyar iskolának. S akkor száz év múlva is elmondhatjuk Aranyosszéken, hogy kétszer kettő az négy csülök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése