Igazán szeretni valakit

Szőke, zöld szemű királykisasszonyról álmodunk, mi fiúk. Fehér paripán vágtató, bátor fekete szemű hercegről, ti lányok. Szép kerek hátsójú, termékeny párról álmodik a mi malacunk... Mert ez az első dolog ami kell egy boldog és gondtalan élethez, s a mi malacunk tudja, hogy saját magát csak egy másik malac mellett bírná elviselni, mert együtt röfögnének, együtt habzsolnák a moslékot. Hiába van szép kerek hátsója a kacsának, a röfögés a hápogással nem fér össze. Nem fér össze, mert más az anyanyelvük, a kultúrájuk, sőt ha focit játszanak a baromfiudvaron, mindkettő a sajátjának szurkol. Hiába tanul meg hápogni a malacunk, kecsesen billegetni a farát séta közben, miképpen a kacsák... Szeretője, szerelmese, s barátja is lehet a kacsa, de társa, élettársa nem. Mert egy egész életet együtt leélni nehéz, még boldogan is. Mert igazán szeretni valakit annyit jelent, hogy elnézzük neki, hogy néha lábszaga van, csúnyán szürcsöli a levest, vagy órákig elnézi a focit vagy szappanoperát. S mindenki tudja, hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogyha van olyan aki mellett én is elviselem magam. Ahol magamat tudom nyújtani naponta, mikor magyarul dúdolja az altatót a gyereknek, mikor megosszuk reggel a kávé mellett az újságot, mikor együtt imádkozunk este... S ezt csak egy olyan szőke, zöld szemű királykisasszonnyal vagy bátor fekete szemű herceggel lehet elérni, ki anyanyelvünkön suttog álmában, kivel magyarul veszekedünk, s a békepuszi is magyarul cuppan utána. Mert a mi malacunk is csak akkor lesz igazán boldog ha társában egy igazi disznóra talál.